A tanulás „lukas vödör” szindrómája

A tanítás egy lukas vödörhöz hasonló folyamat. Induláskor hiába van egy információkkal teli vödröd, amint átadod azt valaki másnak, egy kis információ elvész, kifolyik a vödrön. Aztán amikor ők tanítanak másokat, újabb információ vész el. Egyszerűen azért, mert az emberek, akiket tanítunk, csak az információ egy részét tudják megérteni és feldolgozni. Hogy mekkora részét, az a képességeik és a tanítás minőségének függvénye.

Mire a harmadik vagy negyedik generációhoz érünk, az eredeti információnak már csak a fele van meg, a másik fele elveszett. Érezhető, hogy valami hiányzik. Mi történik ilyenkor? Amikor az információs vödör kezd kiürülni, akkor az emberek elkezdik azt új információval feltölteni. A probléma az, hogy könnyen lehet, hogy ez az új információ egyáltalán nem helytálló!

Hogyan foltozzuk hát be ezeket a lukakat?

Idejekorán megtanultam, hogy a legegyszerűbb mindent leírni, és kifejleszteni egy „képezd a képzőt” anyagot, így lehet konzisztens a rendszer. Mi több, mérhetővé kell tenni a képzést. Amikor tanítasz, akkor az információs vödröd egészét írásban kell lefektetned, és minden képzésben részt vevőnek e szerint az írott anyag szerint kell haladnia – anélkül, hogy módosítaná vagy kiegészítené azt a saját tartalmával. Megismételhető, újra bemutatható rendszerbe kell foglalni a képzést, mert ez a legjobb módja annak, hogy befoltozzuk az információs vödrön lévő lukakat. Mindez egyre fontosabbá vált, ahogy a BNI az elmúlt évtizedekben különböző országokba és kultúrákba jutott el.

Grafika: Colin Horner

Forrás: http://ivanmisner.com/the-leaky-bucket-syndrome-of-learning/

Felhasználó: admin
Hasonló bejegyzések